„Egyszerre röhejes és tragikus, hogy Budapestet egy olyan ember »vezeti«, aki úgy húzna el 44 (azaz negyvennégy) nap fizetett szabadságra, hogy közben nincsen helyettese. Így nincs, aki az ő láblógatása közepette a napi operatív döntéseket meghozza, az aláírnivalót aláírja. A negyvennégy nap a hétvégékkel együtt azt jelenti, hogy a hiperpasszív főpolgármester két teljes hónapra fölszívódna. Budapest addig csináljon, amit akar.
Ez a történet tragikomikus olvasata.
A másik olvasat, hogy oly mindegy, hol van éppen Karácsony Gergely. A fészbukozáson kívül semmihez sem ért, így jobb, ha semmihez se nyúl. Amikor éppen befárad a munkahelyére, akkor sem csinál semmi értelmeset. Amit mégis (méhlegelők, darázsgarázs, nem működő ivókutak, balesetveszélyes karók, autós sávok ellopása, közlekedés szétverése), azt meg nem kéne. Saját nagyberuházást képtelen végigvinni; amit meg elődjétől megörökölve, kínlódva befejezett (Lánchíd), amiatt büntetőeljárás folyik. Innen nézve a legjobban akkor járna Budapest népe, ha a főmormota minél több időt, akár az egész esztendőt a munkahelyétől távol töltené. Sőt, a főnyeremény az lenne, ha sleppjével együtt korkedvezményes nyugdíjba vonulna.”
Fotó: Mandiner/Földházi Árpád